• 

PILLE FALU TÖRTÉNETE

Forrás:
https://www.sulinet.hu

A mai Városlőd déli része — a Kolostor u. déli végétől a Városlőd-Kislőd vasútállomásig — hivatalosan Pille utca, népi neve „Klashite" (Glashütte = üveghuta) volt, amely népi név ma is használatos. Pille falu múltja egyes adatok szerint még a karthauziak idejére nyúlik vissza, az itteni lakosok adták a kolostor külső munkásait.

Forrás: Gulden István: A városlődi plébánia története. Esztergom 1864.

A Pille nevet akkor kapta, amikor itt már üveghuta működött a XVIII. sz. elejétől, ennek emlékét őrizte 1945-ig a Pille utcanév. Már utaltunk arra, hogy Pille lehetett a középkori oklevelekben Ordo-Leweld-ként emlegetett falu, amely közvetlen a kolostor kör­nyékén terült el.

Az 1696. évi Kislődre vonatkozó adókimutatásban többek között egy Horváth János és több Osvald név szerepel.

Forrás: Pákai Zs.: Veszprém vármegye története a rovásadó összeírás alapján 1531-1696. Veszprém 1942.

Gulden írja, hogy Vida Ferenc magyar református Pilléről telepedett át Kislődre, „Jcit (sic!) azonnal többen is követtek”.

Forrás: Gulden István: A városlődi plébánia története. Esztergom 1864.

,,... a pilléi falurésszel határos „Kerékfalut" – mely egyik kiegészítő utcáját képezte a karthauziak kolostorához tartozó nyugat felőli belbirtoknak – a lakosság zöme odahagyta és a mostani kislődi falukútnak környékére húzódott át."

Forrás: Gulden István: A városlődi plébánia története. Esztergom 1864. Gulden István: A kislődi plébánia története. Esztergom 1864. Magyar Sión egyháztörténelmi havi folyóirat II. évf.

Az átköltözők magyar és szlovák reformátusok lehettek, az átköltözés időpontja csak hozzávetőleg tehető a XVII. sz. végére. A XVIII. sz. elején Kislődre érkező Aschaffenburg környéki németektől elkülönülve éltek az ún. „Magyar utcá”-ban, mígnem később egyrészt nagyobb reformátusoktól lakott helyekre költöztek, másrészt katolikus hitre térve el­németesedtek, mint Vida Ferenc is, akinek utódai ma is német katolikusok Kislődön.

Forrás: Gulden István: A kislődi plébánia története. Esztergom 1864. Magyar Sión egyháztörténelmi havi folyóirat II. évf.

De nem mindenki hagyta el pilléi lakhelyét, mert az 1745. évi egyházi összeírásban egy Horvát Konrád és felesége Er­zsébet neve olvasható 15, 12 és 1 éves gyermekeikkel együtt, mint pilléi lakosok. Ugyancsak itt szerepel egy Osvald Ferenc, Mária nevű feleségével és 14, 10, 12 és 1 éves gyermekeikkel. Szlovák eredetű, de katolikus lehetett az össze­írásban szereplő Latzkó János és Katalin nevű felesége 6 gyermekkel, valamint Latzkó Márton és felesége Zsuzsanna gyermektelen házaspár. A pilléi Horváth és Osvald családoknak a Kislődre települtekkel lehettek kapcsolataik, esetleg rokonságban voltak. A pilléi reformátusok a katolikus összeírásban nem szerepelnek, így közülük csak kevésnek nevét ismerjük. Az 1747-es összeírásban található további katolikus magyar (vagy szlovák?) nevek: Péter Valentin és Fejér Ursula 3 gyermekkel, Laczó János és Kóbor Katalin 4 gyermekkel, Fujt János és Bogucz Anna 4 gyermekkel.

Forrás: 1747. évi egyházi népszámlálás Városlődön. Veszprémi Püspöki Levéltár A—8/6.

A Bíró Márton féle Visitatio Cannonica Pille falut Városlőd filiájaként írja össze 1747-ben. Az összeírás latin szövegé­ben ez olvasható: „Az anyaegyház lakói német anyanyelvűek és tiszta katolikusok, a filiaegyházban (Pillén) szintén német anyanyelvűek, de bírják a szlovák nyelvet és nem katolikus magyarokkal vannak keverve.” (Mit akatholischen Ungarn gemischt) „A filia lakóinak nincs papjuk, se tanítójuk, és eddig az anyaegyház papjának semmit sem adóztak.”

Városlőd határának egyik dűlőjét, amely a vasúti kanyartól É-ra, a csehbányái bekötőút két oldalán terül el, ma is „Tótréti dűlőnek", népi nevén „Schlowake Wiese"-nek nevezik. A dűlő neve feltehetően azokkal a szlovákokkal kap­csolatos, akik magyarokkal együtt már a karthauziak idején itt laktak, a kolostor munkásai voltak, és a török időkben reformátussá lettek. Rájuk vonatkozik a következő szövegrész: „...konvertálást (más vallásra áttérést) nem említenek és nincs senki, aki a katolikus egyház ölébe visszatért volna.” A pilléi kápolnáról ez olvasható: ,,Az itteni kápolna látha­tóan a falu lakóinak jámbor szorgalma által fából és fonott sövényből készült és utána agyaggal betapasztották. Benne áll egy oltár és rajta különböző festett képek. A kápolna előtt egylábas harangtorony áll, amelyben csak egy harangocska lóg. A kápolna Szent Anna tiszteletére épült.”

Forrás: 1747. évi egyházi népszámlálás Városlődön. Veszprémi Püspöki Levéltár A—8/6.

A kápolnáról már 1735-ben van feljegyzés. „A Pesti Comissió 1735-ben megfelelő állapotban lévő fakápolnát talált Városlődön ...” „...oltárral felszerelve, Szent Anna tisz­teletére.”

Forrás: Fa- és sövénytemplomok a Veszprémi Egyházmegye területén a XVIII. században. Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 10/1971.

Nem tudjuk, hogy az alsófalusi temetőben kőből és téglából újjáépítve ma is álló, községünknek valószí­nűleg legrégibb épületét kik és mikor építették. Pillén már 1715-ben üveghuta működött.

Forrás: Éri István: Adalékok a bakonyi huták történetéhez.

A huta osztrák (az osztrák származás nem bizonyított - megjegyzés a honlap szerkesztőjétől) szakmun­kásainak legalább 1711-12-ben ide kellett érkezniük, hogy a hutát és házaikat felépítsék. A hutamunkások már kb. 15 éve itt éltek, amikor a Pillén letelepedő bajor (a bajor származás nem bizonyított - megjegyzés a honlap szerkesztőjétől) telepesek megérkeztek, így jogos az a feltételezés, hogy az Anna ká­polna építésében Rubner János Péter első hutamesternek és hutamunkásainak volt már szerepük.

A pillei reformátusok közül az említett Vida Ferencen kívül a Kozma és a Kerkápoly család neve ismeretes. A Ker­kápoly család egyik leszármazottja Deák Ferenc idejében pénzügyminiszter lett.

Forrás: Új Magyar Lexikon. Budapest 1961.

A Pillére telepített németek és az ottani reformátusok között gyakori volt az ellentét (1748-ban a pilleiek nem enged­ték be falujukba a katolikus papot, hogy az az ottani katolikus hitre visszatért hívét eltemesse.). Pillének Gulden sze­rint a szentgáliakkal voltak jó kapcsolataik, akik sok csinos református lányt vittek innen feleségnek.

Forrás: Gulden István: A városlődi plébánia története. Esztergom 1864.

Padányi Bíró Márton (1745 - 1762 között veszprémi püspök) egész egyházmegyéje területén hatalmas harcot folyta­tott az elterjedt reformáció visszaszorítására. Tevékenységének eredménye: 40 helyen megszűnt a református isten­tisztelet, eltávolított 28 lelkészt, lebontatott 18 imaházat, 3774 protestáns visszatért a katolikus hitre.

Forrás: A Veszprémi Egyházmegye papjainak névtára. Budapest 1975.

A pillei reformátusok ellenálltak a visszatérítési kísérletnek, ezért a püspök nem tűrte meg őket hűbérbirtokán. A tá­vozásra kényszerülők nagyobb része Balatonudvariban telepedett meg, amelynek régi református temetőjében ma is láthatók azok a különös szív alakú sírkövek, amelyeket a XVIII. sz.-ban idetelepített városlődi (pillei) hitvallók sírem­lékeinek tartanak.

A pillei üveghuta

Veszprém megyében, a Bakonyban nyolc üveghuta működött egymást követő időszakokban, kilencedikként kelet­kezett az ajkai huta, amely napjainkig világhírű üveggyárrá nőtte ki magát.

Forrás: Éri István: Adalékok a bakonyi huták történetéhez.

A 8 bakonyi üveghuta közül három működött a veszprémi püspökség városlődi erdeiben: Pillén, Németbányán és Csehbányán.

Forrás: Éri István: Adalékok a bakonyi huták történetéhez.

Kettős gazdasági felismerés vezette a földesurat a huták létesítésében. A Bakony nyújtotta hatalmas faanyag értékesítése mellett az üveg hazai olcsóbb előállítása által mentesültek a drága osztrák és cseh üveg behoza­talától, ami az akkori idők előnyös gazdasági lehetőségeinek felismerésére vall.

A hutát általában egy hutamester vagy prefektus vezette, az urasággal ő kötött szerződést az építkezésekre, terme­lésre vonatkozóan, döntött a munkások közötti jogi vitákban, övé volt a hús- és borkimérés joga a huta területén, fizette az egy összegben megállapított bért a püspöknek, fizette a munkások bérét. A munkások az uraság földjén épített házaik után adót fizettek.

Forrás: Bálint I. - Kovacsics J.: Veszprém megye helytörténeti lexikona. Budapest 1964.

Az első hutamester - a pillei üveghuta alapítója - Rubner János Péter volt, aki először 1718-ban szerepel városlődi lakosként a veszprémi plébánia anyakönyvében Horváth János városlődi lakos Ádám nevű gyermekének keresztszülőjeként.

Rubner János Péter 1711-12-ben érkezhetett Pillére hutamunkásaival együtt, mert 1715-ben nemcsak a huta és a munkások házai álltak, hanem már a huta termelése is folyt.

Forrás: Éri István: Adalékok a bakonyi huták történetéhez.

Az egyházi összeírások és anyakönyvek szerint a mester három fiával (Rubner Ferenc, Rubner János György, Rubner János Mihály) és két lányával (Rubner Rosina és Rubner Barbara) együtt érke­zett Pillére. Az 1745. évi egyházi összeírás szerint Rosina Gleisner Márton, míg Bar­bara Köller János felesége lett. Előbbinek egy 15 éves gyermeke volt 1745-ben.

Forrás: 1745. évi egyházi népszámlálás Városlődön Veszprémi Püspöki Levéltár

Az első pilléi hutamester, Rubner János Péter 1744-ben 84 esztendős korában halt meg Pillén, és bizonyára itt is lett eltemetve. Sírhelyét azonban a két temető egyikében sem lehet már megta­lálni.

Forrás: Éri István: Adalékok a bakonyi huták történetéhez

Bár mindegyik fia a hutában dolgozott, utóda mégsem közülük került ki. A második hutamester Gasteiger Já­nos Mihály, akinek neve először 1735-ben szerepel a városlődi plébánia anyakönyvében, amikor feleségével, Colbert Annával Margit nevű gyermeküket kereszteltették.

Az eredeti anyakönyvben Mihäelis Gásteiger és Anna Maria gyermeke, Margaretha szerepel az 1735. december 12-i bejegyzésben.

Az 1745. és 1747. évi összeírásokban 6 leánygyermekkel szerepel­nek Gasteigerék, fiúgyermekük nem volt, így a harmadik hutamester Adler Ferdinánd lett 1762-ig, ami feltehetően a pillei huta működésének utolsó éve volt, mert az itteni erdők fája fogytán lévén, Gasteigernek a püspökkel kötött 24 évre szóló szerződés alapján az 1750-es évek végén már épült az új huta Németbányán. Mikor ez termelését meg­indította, néhány évig vele párhuzamosan a pilléi huta is működött még.

Lehet, hogy a Mecsekben kell keresni a kulcsot:

Gasteiger János Mihaly 1732-34 felé még a Mecseknádasd melletti Óbányát vezette, ott is házasodott, s onnan költözött fel Jákóra hogy átvegye a pillei hutát, és utána megépítse a németbányait.
Németbányát 1760 tól öccse, Gasteiger Fülöp és özvegye vezették. Ők is előtte a Mecsekben voltak: Gasteiger Fülöp vezette a Hetvehely melletti Újbányát 1745-1757 közt. Vője, Adler József vette át Újbányát 1757-60 körül, amikor Gasteiger Fülöp átvette Németbányát.

Gallina Zsolt – Gulyás Gyöngyi által írt tanulmány szerint (Határtalan Régészet - 3. évf. 4. sz. (2018. december):
Óbánya (1710–1761),
Kisújbánya (1762–1784),
Pusztabánya (1784-1805)

A hetényi Újhuta és a nádasdi Óhuta a Első Katonai Felmérés (1782–1785) térképén

A korábbi Újhuta mai neve Kisújbánya, Óhuta ma már Óbánya néven található Mecseknádasd mellett

A Mecsekben és a Bakonyban Pillén kb. egyidőben jelent meg az Adler név. 
https://www.familysearch.org/tree/person/details/LCDR-6HZ
http://www.kisujbanya.com/tartalom/_a_pecsi_puspokseg_uveghutainak_tortenete
https://epa.oszk.hu/03200/03255/00008/pdf/EPA03255_hatartalan_regeszet_2018_4_064-068.pdf

Forrás: Éri István: Adalékok a bakonyi huták történetéhez

Ezért ekkor a pilléi hutát Öregbányának, a németbányait Nova hutának, azaz új hutának nevezték el. De nemsokára megépült a Cseh-erdő területéről érkező hutamunkások által működtetett csehbányai üveghuta is, amit Böhmisch Hütte-nek neveztek el. Ekkor kapta a németbányai huta — mivel most már nem az volt az új huta — a Deutsch Hütte nevet.

Forrás: Bálint I. - Kovacsics J.: Veszprém megye helytörténeti lexikona. Budapest 1964

Mind a németbányai, mind a csehbányái üveghuták megalapítói előzőleg a pilléi hutának voltak mesterei, és amikor a mester az újabb hutához költözött, magával vitte szakmunkás gárdáját is. Fontos tény, hogy így Pillén az üveghuta megszűnése után gyakorlatilag nem maradtak osztrák származású személyek. A veszprémi püspökség vá­roslődi erdeiben működő három huta legfontosabb adatai:

Pille (Kb. 1715 és 1762 között működött.)

Hutamesterek:
Rubner János Péter (kb. 1715 és 1738 között)
Gasteiger János Mihály (kb. 1738 és 1757 között)
Adler Ferdinánd (kb. 1757 és 1762 között)

Üvegfúvó szakmunkások száma: 8-12 fő között

Németbánya (kb. 1757 és 1781 között működött.)

Hutamesterek:
Gasteiger János Mihály (1757 és 1760 között)
Gasteiger Fülöp (1760 és 1773 között)
Gasteiger Fülöpné (1773 és 1781 között)

Üvegfúvó munkások száma: 10-12 fő

Csehbánya (1760-61 és 1795-96 között működött)

Hutamesterek:
Adler Ferdinánd 1760 és 1777 között
Adler Ferenc 1777 és 1796 között

Üvegfúvó munkások száma: átlag 16-17 fő

A három üveghuta közül a pilléi működött leghosszabb ideig, 47 évig, míg a másik kettő 24, illetve 35 évig.

Hogy Pillén milyen üveget gyártottak, nem tudjuk. A németbányai és csehbányái huták termelvényeiről a Mária Teré­zia által 1771-ben elrendelt összeírás alapján többet tudunk. Ezekben gyártottak: közönséges ivópoharat, asztali bo­rospoharat, nagyobb hatszögletű poharat, hosszúnyakú nagyobb üveget, finom kétitcés palackot, finom egyitcés pa­lackot, közönséges kétitcés palackot, közönséges egyitcés palackot, kerek kis ablaküveget, kerek nagyobb ablaküve­get, kurtanyakú üveget (butellát), kis gyógyszerész üveget.

A pilléi üvegtermékekről csak fehérüvegről és kerek ablaküvegről maradtak fenn számlák. A Mária Terézia féle össze­írásokkor a pilléi huta már nem működött, így nem tudható, hogy a német- és csehbányái üvegfajtákból Pillén ter­meltek-e, és ha igen, melyeket.

Forrás: Éri István: Adalékok a bakonyi huták történetéhez

Az üveghuták a szakmunkásokon kívül másoknak is biztosítottak kereseti lehetőséget, hiszen a rengeteg fa kitermelé­séhez, a kitermelt fa szállításához, a huta körüli egyéb kisegítő munkákhoz jelentős számú munkaerőre volt szükség. Hogy a pilleiek később a mezőgazdaság mellett egyre inkább a bérmunka, az ipari tevékenység felé hajlottak, annak gyökerei még ide nyúlnak vissza.

Pille lakóinak létszámalakulása

Összehasonlítás kedvéért Városlőd falu létszámadatait is ide írjuk:

	Pille	Városlőd
1745-ben: özvegy, nőtlen	—	29 fő
szülő	72 fő	166 fő
családtag	94 fő	240 fő
Összesen:	166 fő	435 fő
1747-ben: szülő	67 fő	164 fő
családtag	93 fő	225 fő
Összesen:	160 fő	389 fő
1757-ben: szülő	94 fő	232 fő
családtag	276 fő	509 fő
Összesen:	370 fő	741 fő

Megállapítható a névsorokból, hogy 1745 és 1747 között Pilléről elköltözött 33 szülő és 39 gyermek, összesen 72 sze­mély, és ideköltözött 32 szülő és 34 gyermek, összesen 66 fő, végeredményben két év alatt nemhogy nőtt volna a létszám, de 6-tal csökkent. Mivel a pilléi hutamunkások ebben az időben még nem vándoroltak el, az tűnik ki az ada­tokból, hogy az itteni visszariasztóan mostoha körülmények vissza-, vagy továbbvándorlásra késztették a betelepülni akarókat.

Az 1747. évi összeírás Városlődön és Pillén összesen 549 személyt tüntet fel, más adat szerint viszont a két község összlakossága ebben az évben 631. A hiányzó 82 személy bizonyára az akkor még itt élő reformátusokat jelenti.

Forrás: Bálint I. - Kovacsics J.: Veszprém megye helytörténeti lexikona. Budapest 1964

1747 és 1757 között eltelt tíz év alatt Pille lakossága több, mint kétszeresére nőtt, annak ellenére, hogy a pilléi refor­mátusok 1757-ben már nem lehettek itt. A két község ebben a tíz évben együttesen 549-ről 1111-re növelte lakóinak számát. A betelepülés intenzitása talán ebben a tíz évben érte el csúcspontját községünkben. Az okokat kutatva látni fogjuk, hogy a kiépült házsorokon, megművelt földeken kívül kiterjedt házi- és céhipari tevékenység játszott szerepet a lakosságot vonzó és megtartó tényezők között.

Városlőd és Pille az 1760-as évek végén egy faluvá egyesült Városlőd néven. Ennek oka egyrészt az üveghuta megszű­nése, másrészt a lakosság és a házak szaporodásával a házsorok összeértek. Pille a régebbi múltra hivatkozva sérel­mesnek tartotta a Városlődhöz csatolást. A két falurész közötti ellentét öregeink szerint még a XX. sz. elején is meg­volt, amit a két nyelvterületről való származás is táplált, ők bajor-, a városlődiek frank nyelvterületről érkeztek. Az egyesülés után bírója Pillének már nem volt, de temetőjüket, kápolnájukat a mai napig megtartották. Városlődön ma is két búcsút tartanak évente: július 26-án a pilléi Anna búcsút és szeptember 29-én a Mihály búcsút. Utóbbi eredeti­leg csak Városlődé volt, de ma már mindkét búcsút az egész falu megtartja. A hagyománytisztelet késztette a közsé­get arra, hogy a falurész utcáját az egyesüléstől egészen 1945-ig Pille utcának nevezték hivatalosan (népi néven G l a s h i t e), de ekkor egy a község múltját, tradícióját nem ismerő, idegenből jött tanácsi vezetés a több évszázados Pille utcát a Kossuth u. egy részévé tette. Legfőbb ideje volna e durva hagyomány sértést jóvátenni.

A búcsúk régen is, ma is táncmulatsággal jártak, amelyeken a két falurész fiatalsága kölcsönösen részt vesz. A legé­nyek ezeken rendszeresen összeverekedtek. Még századunkban is szokás volt és gyakorta megtörtént, hogy a pilléi legények a mulatság hevében ollóval észrevétlenül belenyírtak a városlődi lányok szoknyájába, amit aztán a városlődi búcsún a pilléi lányok visszakaptak. A volt pilléi üveghuta emlékét őrzik még a következő földrajzi nevek: A huta kör­nyékén emelkedő dombok neve ma is „P l e s z k o p" (Kopasztető, Kopaszhegy), „G l a s b e r g" (Üveghegy), „H i t e p l a t z" és két évszázad után is emlékeztetnek a pilléi üveghuta erdőemésztő működésére.