NÉMETBÁNYA TÖRTÉNETE

Forrás:
https://www.schwaben.hu

A település neve az üveghutát használók vagy működtetők nemzetiségére utal. Magyar neve csak a XIX. század első felében honosodott meg. A XVIII. században Nova Officina Vitraria (1757), Officina Germanica (1781), Németh Öreg Bánya (1781), Officina Gastajgeriana (1783), Deutsche Glasschmölze (1785), Hutta Germanica (1828), Németh Bánya (1828, 1847), Németbánya (1908).

A XVIII. sz. első felében a Veszprémi Püspökség (Padányi Bíró Márton püspök) megkezdte uradalmainak újjászervezését. A török megszállás alatt elpusztult birtokokra magyar és német katolikus telepeseket hozatott Stájerországból, Csehországból, Tirolból és Németország schwarzwaldi részéről, majd megkezdte a bakonyi nyersanyagkészlet jobb kihasználását: üveghutákat hozott létre.

1750 körül érkezett a vidékre a német Gasteiger Mihály (megemlítve még Kostaiger néven is) a pillei német üveghuta bérlője, aki a városlődi mellett, Németbányán már a második üvegkészítő üzemét állította fel.

Gasteiger engedélyt kért és kapott arra, hogy a saját és a munkások házait a püspökség fájából építhesse, valamint arra hogy zöld és fehér táblaüveget állítson elő. Az üveghuta készítmé­nyei: ivó- és borospoharak, évszámos palackok, kis butéliák, gyógyszeres üvegcsék, kis és nagyobb táblaüvegek.

Az üzemben 6-8 szakmunkás, 1-2 hamuégető, egy kemencemester, fűtők, üvegfúvók dolgoztak. Mindezek mellett fakitermelők, kisegítő munkások, áruszállítók, fa- és mészégetők is tevékenykedtek. Több tucat munkást és több száz embert tartott el az üveghuta.

Mária Terézia 1771-ben készíttetett kimutatást a Bakony területén működő manufaktúrák teljesítőképességéről. Ebben németbányai adatok is megtalálhatók. A két szomszédos huta Németbánya és Csehbánya termelésére jellemző, hogy míg az Esterházyak birtokában lévő lókúti üzemben - többek közt - évi 9180 gyógyszeres üveget állítottak elő, addig itt 200.000 darabot gyártottak.

1757-ben Németbányán már 10 ház állt a mai faluközpont közelében, benne 29 felnőtt és 31 gyermek lakott.

1757-ben Németbányán már 10 ház állt a mai faluközpont közelében,49 benne 29 felnőtt és 31 gyermek lakott; a felnőttek közül 6 hutamunkást ismerünk: Eiserle Lajost, Frisch János Györgyöt, Lackner Jánost, Rieger Jánost, Schmoll Ádámot, Wirbach Fülöpöt. A település lélekszáma az 1760-as évek betelepítésének és a természetes szaporodásnak köszönhetően örvendetesen gyarapodott. 1771-ben már 198 személyt írtak össze. A hutát 1760-ig Gasteiger János Mihály, azután öccse, Gasteiger Fülöp, majd halála után özvegye, Gasteiger Fülöpné sz. Puchner Klára vezette.

A hutamunkások osztrákok és délnémet területekről vándoroltak be, de a csehbányaiakkal való összeházasodás révén szudéta-németek is kerültek a településre.

Az 1771-es összeírás 33 telepes családot és 7 zsellért említ.

Az üveghutát 1781-ben bezárták, mivel a Veszprémi Püspökség nem hosszabbította meg a szerződést a nagymértékű fakitermelés miatt. Az itt élőket megpróbálták kötelezni arra, hogy átköltözzenek Kislődre és Városlődre, de a település lakói maradtak.

Németbánya hutamesterei:

Gasteiger János Mihály (1757 – 1760)

Gasteiger Fülöp (1760 – 1773)

özv. Gasteiger Fülöpné Puchler Teréz (1773 – 1781)

A németbányai telepesek névsora (1755-1800 között)

A családok többsége a városlődi plébánia területéről származott. A hutamunkások osztrákok és nyugat-magyarországi németek, a kisegítő személyzet (a városlődi telepesek) délnémet területről (a mainzi választófeje-delemségből) származtak. A csehbányaiakkal való összeházasodás révén szudétanémetek is kerültek a településre. Ha figyelembe vesszük, hogy a németpolányiak Felső-Ausztriából, Sziléziából és Pápáról származtak, a kislődiek pedig a Rajna vidékéről jöttek, az összeházasodás során rendkívül heterogén lakosság alakulhatott ki. A németbányaiak - a környékbeliekhez hasonlóan - a dunai bajor nyelvjárás egyik változatát beszélték.

Az 1771-es összeírás 33 telepes (hospes) családot, 7 zsellért említ. A lakosok között 12 üvegfúvó munkást találunk, közülük a huta megszűnése után négy az óbányai, négy az úrkuti üveghutánál helyezkedett el:

1-2.) Eisele (Eiserle) Mihály és Lajos 1771-ben Németbányán élt, Gasteiger munkásai. Eisele Lajos fia, Dániel 1780 után Lókúton, míg unokája, János 1786-1794 között Úrkúton dolgozott.

3-4.) Frisch családtagjai: régi munkások, közülük később többen Lókúton, majd Somhegyen dolgoztak.

5.) Hasz Vencel: 1771-ben Németbányán, míg Hasz György és Lajos Csehbányán dolgozik.

6.) Hüttl Károly 1777-ben dolgozott Németbányán.

7.) Kájer (valószínűleg Gayer) János. 1757-ben 3 Gayer család élt Pil­lén, de nem biztos, hogy mindegyik a hutánál dolgozott.

8.) Krenczer Gáspár üvegfúvót 1781-ben Németbányán temették el.

9.) Lackner Józsefet 1776-ban Németbányán temették el. Felesége az Adler-féle hutához érkezett Egerstorfer családból származott. Fiai közül János 1811-1815-ben Úrkúton inas, 1815-ben szabadult fel. Lakner András 1851-1852-ben Somhegyen dolgozott.

10.) Riger (Rieger) János Pilléről származott, 1757-ben már Német­bányán működik, fiait Óbányán, Úrkúton találjuk. Rieger Ádám 1784-ben Lókút-Óbányán élt.

11.) Weber József 1771-ben Németbányán él, fia az úrkuti hutában dolgozott.

12.) Winkler Márton üvegfúvó (sodális vitrarius), Németbányán halt meg 1773-ban.

Egy-két esetben az eredeti lakóhely is megállapítható. A Neff család pl. a mainzi választófejedelemség Aschaffeberg nevű településéről származhatott (1746. május 22-én Pecko János Városlődön vette feleségül özvegy Sophia Nefferint, aki „ex Maguntino vulgo Aschaffeberg" származott.). A Városlődről átköltözött családok egy része biztosan a mainzi fejedelemségből érkezett.

Mai, XXI.szd-i egyesület, közösségi élet:

http://www.nemetbanya.hu/

Hutta Germanica Egyesület

Német Nemzetiségi Önkormányzat

https://www.facebook.com/Németbánya Község Önkormányzata