Bakonyi üveghuták – bakonyi hutás családok
Pille (1711-től 1762-ig):
Rubner (kb. 1715 – 1738)
RUBNER János Péter (?, 1660.?.?. - Pille, 1744.?.?. ) üveghuta-alapító Magister vitrarius Rubner 1711-1712-ben érkezett hutamunkásaival Pillére (de hogy honnan, arról nincs információnk). 1715-re felépült a huta épülete és a munkások házai, sőt az üzem (amely az első bakonyi üveghuta) már termelt is. Az alapítót 1718-ban már fuitus Magister anteavitrariae Pillensis-ként jegyezték be (keresztszülőként) a veszprémi anyakönyvbe. A huta 1738-ig maradt Rubner birtokában, azután id. Gasteiger János Mihály bérelte. Az üvegfúvó munkások száma: 8-12 fő volt. I.: ÉRI István: Adatok a bakonyi üveghuták történetéhez. = VpMMK.,5. köt. Vp., 1966. – NÉMETH István: Vitráriusok nyomában. (Kézirat.) Ajka, 1973. |
1744-ben, 84 esztendős korában halt meg a városlődi plébánia anyakönyvébe tett bejegyzés szerint Rubner János Péter, „fuitus Magister antea vitrariae Pileen-sis". Ő volt tehát az itteni huta első mestere, feltehetőleg alapítója is. Az idős (aki tulajdonképpen 1711-ben 51 éves volt) mester három felnőtt fiával (és valószínűleg azok családjával) érkezett Pillére:
Egyiküket, Rubner Ferencet az 1730-as években a városlődi anyakönyvben „colonus et socius vitrarius"-ként említik, itt él az 1745-ös és 1748-as egyház összeírások szerint is, a későbbiekben nevével viszont már nem találkozunk. De Rubner Ferenc neve a veszprémi anyakönyvben már 1722-25 között megtalálható: két leányát és egy fiát keresztelteti ott.
1747.május 26., az újszülött neve: Stephanus, szülők: Franciscus Ruebner és Ursula, tanuk: Joannes Röller és Maria Magdolna, hely: Piliensis (Pille):
https://bit.ly/2TVDN8Z (https://www.familysearch.org) - az eredeti oldal megtekintéséhez regisztrálni kell!
1750.február 15., az újszülött neve: Josephus, szülők: Franciscus Ruebner és Ursula, tanuk: Stephanus Roth és Catharina, hely: Piliensis (Pille):
A két másik fiúnak, Rubner János Györgynek és Rubner János Mihálynak nevét ugyancsak a veszprémi anyakönyv 1728-as, illetve 1719-29 közötti bejegyzései őrzik. Bár foglalkozásukat nem említik, igen valószínű, hogy ők is a hutánál dolgoztak.
A család harmadik generációjába sorolható Rubner András, aki mint fiatal házas él Pillén az 1748-as összeírás idején. Rajtuk kívül — nem tudjuk, hogy a második, vagy harmadik generációba tartoznak-e — még két Rubner-leány nevét is meg kell említenünk. Az egyik 1745-ben Köller János „colonus et magister ferrarius Wároslődiensis" felesége, a másikkal 1738-ban köt házasságot Városlődön Gleiszner Márton „socius vitrarius Pileen-sis".
Gasteiger (kb. 1738 – 1757)
1734 elején Johann Gasteiger hutamester állt a Hosszúhetény melletti óbányai üvegolvasztó élén. Onnan költözött fel Jákóra hogy átvegye a pillei hutát és utána megépítse a németbányait.
A második hutamester Gasteiger János Mihály, akinek neve először 1735-ben szerepel a városlődi plébánia anyakönyvében, amikor feleségével, Colbert Annával Margit nevű gyermeküket kereszteltették.
Az eredeti anyakönyvben Mihäelis Gásteiger és Anna Maria gyermeke, Margaretha szerepel az 1735. december 12-i bejegyzésben.
Philipp Gasteiger a Hosszúhetény falu határához tartozó Csomor-völgyben, a Hidas-, Öreg- vagy Nádasd patak bővízű forrásainál új üveghutát és Újbánya néven hutatelepülést létesített.
Adler (kb. 1757 – 1762)
Kb. 1757-ben, mások szerint az 1760-as évek elején Philipp Gasteiger (Gasteiger Fülöp) vője, Josef Adler (1744 - 1792) csehországi üvegkészítő mester vette át a huta irányítását. Vélhetően Csehországból érkezett munkásai nagyrésze, később viszont más hutavidékekről is jöhettek telepesek Újbányára.
Adler első gyermeke Mecseknádasdon, míg a következő öt Hosszúhetényben született.
Munkások: Egerstorfer János György, Tremmel Márton, Liwesch Ferenc (családosak), Swenda János, Keberl Péter („öreglegények"), Steltzl Vencel, Hutmaneg Márton, Güntzl József, Erber János György, Egerstorfer János György (ifj.), Güntzl Antal, Waitischka Vencel és Jungwirth Mátyás.
Németbánya:
Gasteiger János Mihály (1757 – 1760)
Gasteiger Fülöp (1760 – 1770 vagy 1773)
özv. Gasteiger Fülöpné Puchler Teréz (1770 vagy 1773 – 1781)
Munkások: Schmoll Ádám, Wirbach Fülöp, Rieger János, Lackner János, Eiserle Lajos és Frisch János György. (Négyüket, időközben munkabíróvá lett fiaikkal együtt 1771-ben is itt találjuk.)
Csehbánya:
Adler Ferdinánd (1760 – kb. 1777)
Adler Ferenc (kb. 1777 – 1796)
Lókút-Óbánya:
Klyma Marián Károly (kb. 1772-ig)
Gleiszner Antal (kb. 1772 – kb. 1786)
Gleiszner Károly (kb. 1782 – kb. 1790)
Pénzeskút-újhuta:
Gleiszner Károly és József (kb. 1795-ig vagy 1802-ig)
Gasteiger János Mihály (kb. 1803 – 1807)
Vernhardt József (1808 – 1816)
Úrkút:
ifj. Gasteiger János Mihály (1781 – 1802)
Pfantzelt (Pántzély) Antal (1802 – 1824)
Somhegy:
bérlő: Neumann Ábrahám (1815 – 1820)
NEUMANN Ábrahám (?, ?.?.?. - ,1820.? .?. ) üveghuta-alapító A pénzeskúti üveghuta megszűnése után 1815 októberében Neumann Ábrahám pápai kereskedő Somhegy-pusztán, a már korábban is meglévő hamuzsírfőző épülete mellett hutát hozott létre. A munkáslétszám 12–14 fő között volt. Gyártottak fehér-, zöld-, öblös- és táblaüveget. Halála után Neumann Salamon (valószínűleg Ábrahám testvére) vezette tovább a gyárat. I.: ÉRI István: Adatok a bakonyi üveghuták történetéhez. = VpMMK., 5. Vp., 1966. – NÉMETH István: Vitráriusok nyomában. (Kézirat.) Ajka, 1973. |
bérlő: Neumann Salamon (1824 - )
Úrkút II.:
Neumann család (Josef, Bernát)
Fontosabb cikkek
http://erdeszetilapok.oszk.hu/01387/pdf/01387.pdf a 90. oldalon:
II. Rákóczi Ferenc 1709-ben alapította meg a parádóhutai (Párádi) üveghutát a családi uradalom területén. Állítólag azért, mert nagyon szerette a parádi kénes-szénsavas forrás vizét, amelyet nem lehetett hordóban szállítani, mert úgy elillant az ereje, ezért volt szükség az üvegpalackok gyártására. >> >> >> Olvass tovább
A hamuzsír a kálium-karbonát köznapi neve volt egykoron, s nevét onnan kapta, hogy elsősorban fahamuból nyerhető ki, oldata pedig >> >> >> Olvass tovább
Wallner Ernő: A Bakony erdőtakarójának pusztulása a XIX. században
(Erdészettörténeti közlemények 68. - 2006. 65. oldal)
A XVIII-XIX . század fordulóján nem is annyira maga a fa, mint a belőle készített hamuzsír volt az értékes. Magyarország más erdővidékeihez hasonlóan a Bakonyban is nagymértékben foglalkoztak hamuégetéssel és hamuzsírfőzéssel.