CSEHBÁNYA TÖRTÉNETE

Forrás:
https://www.schwaben.hu

A település neve az üveghutát használók vagy működtetők nemzetiségére utal. Akikről a nevet adták, tulajdonképpen csehországi németek. Latin (officina Bohemica, Hutta vitriaria Bohemica) és német (Böhmische Glassschmölze, Böhmisch Hütten) elnevezései is ezt a névadási formát igazolják. A Csehbánya helységnév a xix. század elején jelenik meg a helységnévtárakban.

Az üveghuta alapítása, és ezzel együtt a település történetének kezdete, 1761-re tehető. Ekkor a pillei (egykori Városlőd) hutamester, Adler Ferdinánd engedélyt kapott a veszprémi püspöktől (a vidék földesurától) egy új huta létesítésére. Az új üzembe magával hozta Pilléről a cseh-morva származású üvegkészítő szakembereket is. (A Vizmeg és Rovenszki vezetéknevek innen származnak.)

Az üveggyár a mai templom területén helyezkedett el. Az eddigi kutatások eredménye szerint az üveghuta 1760–1796 között működött. Különböző alakú és nagyságú poharakat, palackokat, valamint kerek ablaküvegeket készítettek fehér és zöld színben. Miután 1796-ban püspöki utasításra, feltehetően az erdők védelmében, be kellett fejezni az üvegkészítést, a munkások egy része Németbányára, Lókútra, Pénzeskútra költözött, de a település Városlőd pusztájaként továbbra is megmaradt.

Csehbánya katolikus lakosságát 1770-tól Városlődön anyakönyvezték. 1828-ig az anyakönyveket egy példányban vezették ezek a plébániai iratokkal együtt Veszprémi Érseki és Főkáptalani Levéltárban találhatók. 1828 után két példányban anyakönyveztek. A felekezeti anyakönyvek másodpéldányai (1828–1895) a Veszprém Megyei Levéltárban kutathatók (VeML IV. 482). Az állami anyakönyvezés bevezetése után (1895) ugyancsak két példányban vezették az anyakönyveket. Az állami anyakönyvi másodpéldányok (1895–1980) szintén a Veszprém Megyei Levéltárban (VeML XXXI.1.) kutathatók.